
December elseje nagyon hamar elmentek hónapok a koncert óta, azóta minden történt. Gergő Bemutatta Zsófit a barátnőjét, már aludt is nálunk és az a legfontosabb hogy nagyon jól kijövök vele. Ádámmal még mindig nem vagyunk együtt de úgy teszünk, anya tegnap utazott el Londonba és csak karácsonykor jön haza, apa?! Na ja apa dedikáláson van karácsonyig úgyszintén Londonban. Addig is a rég nem látott nagyi vigyáz ránk. Vasárnap volt hideg volt, és jó illat gondoltam hogy a nagyi süt, lekulogtam a lépcsőn és az asztalnál Ádámot találtam egy levélel, a levélben az állt hogy mami vásárolni ment. – Szia! Esik a hó! – szólt Ádám. Rohantam az ablakhoz és zuhogott! És már kb. térdig érő volt, a mamám meg így ment el vásárolni. –Szia! Örülök hogy itt vagy gyere fel velem. – szóltam de előtte még megreggeliztem. Benéztem Gergő szobájába, megint megcsapott aza rettenetes bűz, és meleg is volt tiz fele volt már az idő ezért kinyitottam az erkély ajtót és Gergőre húztam a takarót. Bementünk a szobámba elkészültem, amikor rájöttem hogy Ádám akar valamit mondani. – Mit szeretnél mondani? – kérdeztem. Ahw olyan jól nézett ki a csőnadrágjában és kék pulcsiban. – Ezért szeretlek Emma. – vigyorgott. Aztán megkért hogy menjek el vele venni egy gyenge bakancsot venni. Bele egyeztem, gyors felöltöztem ( Ádámhoz öltöztem, és egyforma piros téli kabátunk és szürke sapink van olyan jól állt rajta remélem soha nem mulik el a tél!) és lementünk a lépcsön, a nagyiba botlottunk bele. Persze nem engedett el addig amedig nem ebédelünk, spagetti a kedvencem. 1-kor már szabadultunk is. Megfogta a kezem és úgy mentünk az áruházba, benéztünk ide-oda de egyik sme mikor aztán a HUMANIC-ban talált egyet, de az úgy van ha ketőtt vesz belőle fél ár de ha viszont nem akkor több mint 10000-ft. ezért megbeszélte velem hogy kapok egyet én is. Persze könyörgött meg minden de bele egyeztem. Van egy bakancsom. De jó. Benéztünk párhejre de inkábbb haza mentünk mert nincsen kész a leckém, de én olyan hülye vagyok a matekhoz. Még jó hogy a nagyi matek tanár volt. Még a ház előtt beszéltünk még két órát. Aztán a végén: - Emma szeretlek szép avgy és szeretném ha a a barátnőm lennél. Na erre mit mondjon az ember? Semmit. – Hűha! Hát Ádám én is úgy gondolom hogy, együtt lehetnénk mert én is nagyon szeretlek. Azzal nem mondott semmit csak megcsokolt és a fülembe súgta hogy szeret, és hogy mostantól én vagyok a barátnője. Még beszéltünk picit de az anyukája betesékelt minket. Aztán nei álltam a nagyival a mateknak hurrá!